Az európai farsangi szokások nagyon sokszínűek. Ezt az időszakot szokták ötödik évszaknak is nevezni. A régebbi időkben, amikor a lakosság nagyobbik része még a mezőgazdaságban dolgozott, a farsang idején kevesebb volt a tennivaló, „ráértek” az emberek. Ez volt az esküvők ideje is, és a mókáé, a vidámságé is.

Igaz, hogy tágabb értelemben a farsang vízkereszttől hamvazószerdáig tart, az idősebbek gyakran nevezik farsangnak az utolsó hétvégét.

 

 

A házas emberek régebben nem jártak a fiatalokkal együtt táncolni. A hamvazószerdát megelőző szombaton viszont az ő részükre volt egy bál. A „finisben” hétfőn és kedden is volt tánc. Szerda már a böjt napja volt, az ma is. Érdekes módon nálunk, Vecsésen a hamvazószerdához kapcsolódott egy régi szokás. Ma rétes-evés (németül Strudelessen) néven szoktuk emlegetni. Ez tulajdonképpen egy esküvői paródia. Narrenhochzeit, vagy Scherzhochzeit néven ismert a dél német területeken szinte mindenütt. Egy fiút (legényt) öltöztetnek fel menyasszonynak, aki a vőlegénnyel és tréfás csokrával a fiúk kíséretében keresték fel a lányos házakat, ahol illett rétessel kínálni őket. A felkeresett lány aztán csatlakozott hozzájuk, így a végén egész lakodalmas menet jött létre. Néhány zenész, vagy egy harmonikás kíséretében jó hangulat kerekedett.

 

 

Sok régi fotó is őrzi ezt a mára már sokaknak ismeretlen szokást. Hogy elmúlt, annak bizonyára több oka is van. Ma már a farsangi időszak sokkal elfoglaltabb. A fiatalok dolgoznak, iskolába járnak; hamvazószerdán teszi mindenki a maga dolgát.

 

 

A Német Nemzetiségi Önkormányzat néhány évvel ezelőtt felelevenítette ezt a szokást. Farsangvasárnap délután az óvodásokkal, iskolásokkal idézik meg a múltat a Dorfschule aulájában sokak örömére.