Kulturverein-Vecsés

Húsz esztendő a Kulturverein-Vecsés életéből

(Beszélgetés Frühwirth Mihállyal, az egyesület elnökével)

Mit jelent 20 esztendő egy egyesület életében?

Húsz esztendő az ember életében is nagy idő! Húsz esztendő alatt a gyermek felcseperedik, túljut a kamaszkoron, ifjúvá, teljes jogú állampolgárrá lesz. Valami hasonló történt az egyesületünk életében is. Húsz esztendő alatt sok minden változott.

Hogyan kezdődött?

1993-ban született egy törvény a nemzeti és etnikai kisebbségekről. A törvény lehetővé tette, hogy a hazánkban élő nemzetiségek saját jogon „úgynevezett” kisebbségi önkormányzatot válasszanak. Az önszerveződés fontosságát sokan éreztük, a törvény adta lehetőség is erre késztetett bennünket.

1993 novemberében 31 fő jelenlétében megalakult a Kulturverein-Vecsés. Az alakuló ülésen a jelenlevők elfogadták az egyesület alapszabályát és egy esztendőre megválasztották a tisztségviselőket, azzal hogy esztendő múlva majd három évre választanak.

Milyen célokkal indultak?

Célkitűzés volt bőven, 14 pontban foglaltuk össze.

Kezdem azzal, amiben gyengének bizonyultunk: a német nyelv ápolása. Tudom, országos gond, de ez nem lehet a vigaszunk. Nekem is fáj, hogy ezt a visszatekintést németül nem tudnám megtenni. Ha valakitől hallanám, eligazodnék benne, megérteném, de ez nem elég.

Mi volt sikeres?

A többi célkitűzéssel jobban boldogultunk. Az egyesület döntött a kisebbségi önkormányzati választás mellett. Jelöltünk volt bőven, de legalább ilyen örömet jelentett, hogy sokan vettek részt a szavazatszámláló bizottságok munkájában. Részt vettek és sokféle tapasztalatra is szert tettek. Jelöltjeink sikerrel szerepeltek az 1994-es választáson. 1995 januárjában megalakult a kisebbségi önkormányzat.

Sikernek bizonyult az is, hogy 1996-ban 11 fiatal csatlakozott az egyesülethez, talán hihetetlen, saját elhatározásból. Saját elhatározásból, minden külső késztetés, rábeszélés nélkül. Ha szabad így mondanom, ma ők adják az egyesület gerincét!

Milyen témákkal foglalkoztak?

Nevezetes évfordulókhoz kiállításokat rendeztünk:

1995-ben az elhurcolás és hadifogság, 1996-ban a kitelepítés, vagy ahogyan az emléknap fogalmaz most már magyarul is, az elűzés volt a kiállításunk témája. A rendezvények jelentős része tulajdonképpen közös volt a kisebbségi önkormányzattal. Az önkormányzat 5 tagú testület lévén mindenképpen igényelt egy népesebb külső segítséget. A Kulturverein-ra mindig számíthatott.

Ön kisebbségi önkormányzatot mondott, de én úgy emlékszem nem ez a testület neve? Mondana erről is valamit?

Nem tartozik szorosan a témához, de azért annyit talán el kell mondanom, kezdettől zavart bennünket a kisebbségi jelző. Mi nemzetiségnek tartottuk magunkat. Ezért hamarosan Vecsési Német Nemzetiségi Önkormányzat – Donauschwäbische Selbstverwaltung Wetschesch lett a testület neve és az ma is.

Kiállításokat említett az előbb, úgy tudom, volt abból több is.

Igen volt szép számmal. 2002-ben Baden-Württemberg 50 éves címmel rendeztünk egyet. A következőt 2003-ban „Tíz éves a partnerkapcsolat” címen. Ezt bemutattuk Rheinstettenben is nagy sikerrel. Volt kiállítás az erdélyi szász templomvárakról és Tám László szép fotóiból is.

A célkitűzéseik között olvastam az egyházi énekhagyomány ápolásáról. Mondana erről valamit?

Erről nagyon szívesen. Kezdettől fogva vallottuk, valljuk ma is, hogy a nemzetiségi kultúra elválaszthatatlan része az egyházi tradíció, az egyházi énekhagyomány. Talán ez a tradíció legmélyebb rétege. Nekünk ugyanúgy fontos, mint a határon túlra szakadt magyarságnak. Tettük, tesszük most is, amit tehetünk. 1990 májusától kezdve havonta egy alkalommal a szentmisén régi német egyházi énekeket énekelünk. Sajnos, évtizedekre szorult, szorították háttérbe. Egyébként első kiadványunk is egyházi témájú volt: Két nyelven jelentettük meg a Historia domus első 100 esztendejét a családok adományaiból.

Említette az identitást. Hogyan tud segíteni egy egyesület az identitás megőrzésében?

Falusi esték címen sorozatot indítottuk a község történetét, a nemzetiségi sorsot érintő témákban. Falusi esték Vecsés városában címmel a közelmúltban is volt rendezvény. A témák között szerepelt Vecsés története, az egyházközség története. Sokakat vonzott a kitelepítésről és a névmagyarosításról szóló előadás. Az identitás kulcsa a múltunk ismerete, a népcsoport történetének ismerete.

Tartottuk a kapcsolatot a környék nemzetiségi településeivel. Látogattuk egymás rendezvényeit. Örömmel vettünk részt a vecsési nemzetiségi csoportok, iskolák, óvodák rendezvényein. Ha hívtak bennünket, elkísértük őket a fellépéseikre.

A Kulturverein évente szervez „Svábfalunéző” címmel kirándulásokat. Az ország ismeret mellett az önismeretünket is nagyban segíti. Ráébreszt közös értékekre, közös sorsra, közös örömre, bánatra, megpróbáltatásokra. Azt is láthatjuk, ki hogyan lett úrrá a nehézségeken, hogyan tudtak értékeket menteni. Ezeken a kirándulásokon – amelyeket nevezhetnék tanulmányutaknak is – mindig keresünk a meglátogatott településeken olyan helybéli embereket, akik jól ismerik a települést és szívesen segítenek nekünk. Nélkülük tényleg csak kirándulás lenne.

Merre jártak már?

Mondhatnám, mindenfelé. Első utunk 1998-ban a Dunakanyarba vezetett. Kismaros, Szendehely Dunabogdány egy kicsit a mi szempontunkból. Jártunk a Vértesalján, Tolnában, a Bakonyalján. Voltunk Baranyában, jártunk a Duna-Tisza közén, itt nem csak a hajósi pincesort tekintettük meg, hanem Csávoly szép helytörténeti múzeumát. Láttuk Gara szép kálváriáját, ahol a stációk felirata horvát és német nyelven készült, példázva két népcsoport együttélését.

Felkerestük a Moson megyei németeket. Mosonszolnok és Levél után megnéztük Mönchhof szép mini skanzenjét. Láttuk Frauenkirchen szép zarándoktemplomát. Megrendülve néztünk fel arra keresztre, amelyet az elűzött mosoni németek állítottak.

Meglátogattuk a Békés megyei németek szép települései közül Mezőberényt, Gyulát és Eleket. A kitelepített vecsésiek közül sokan leltek barátra, sőt házastársra is az elűzött békésiek között.

Említette, hogy igyekeznek az előkészítés során jeles helybeli személyeket felkutatni. Említene néhányat?

2005-ben újra nyugat felé vettük az utunkat. Ágfalván Böhm András, Fertőrákoson Wild Róbert vezetett bennünket. Felkerestük Andaut is. Átmentünk a rekonstruált hídon, amelyen keresztül ezrek hagyták el a szülőföldjüket 1956-ban.

Feledhetetlen volt az újabb baranyai utunk. Görcsönydobokán Sziebert Franci bácsi volt a kalauzunk, Fekeden Báling Józsi bácsi várt bennünket.

2009-ben ismét Tolnában jártunk. Závodot és Györkönyt feltétlenül említenem kell. 2010-ben nem mentünk messzire. Azokat a Pest és Buda környéki településeket kerestük fel, ahonnan a legtöbb vecsési sváb család származik. Dunaharaszti, Taksony, Szigetújfalu és Nagykovácsi volt a cél.

2012-ben Szatmárban jártunk. Mérk és Vállaj után megtekintettük Nagykárolyt. Nagykárolyban éppen ünnepi alkalom volt. Az otthonmaradt szatmári svábok a 300 éves betelepülésükre emlékeztek. Schönberger Jenő szatmárnémeti püspök német nyelvű miséjére nem értünk ugyan oda, de a környék német településeinek gyakran háromnyelvű sátrait megnéztük.

Tavaly a Heves megyei németek nyomában jártunk. Felkerestük az ugyancsak Grassalkovich telepítette Kompoltot és Aldebrőt. Megnéztük Kál-Kápolna vasútállomást, ahol az elhurcoltakat vagonírozták 1945-ben. Voltunk Recsken is, ahol vecsésiek is megtapasztalták az önkény és terror világát. Egerben pedig a város német vonatkozásait ismertette velünk a Heves Megyei levéltár nyugalmazott igazgatója, Dr. Nemes Lajos.

A Jókai Mór utcának nevezetessége lett a Tájház, vagy ahogyan Önök nevezik, a Heimatmuseum. Mondana erről is valamit?

Már 80-as években megfogalmazódott Vecsésen az igény egy falumúzeumra, tájházra, ahogyan akkor ezt nevezték. Az egyesületünk megalakulásakor a célok között szerepelt. Mindkét önkormányzatnál születtek határozatok, bizottságok is. Előre lépés akkor történt igazán, amikor a város önkormányzata 2002-ben megvásárolta a már egyébként védett házat a Jókai Mór utca 6. szám alatt. A Kulturverein tagjai és a baráti körük éveken át aktív részesei voltak a Vecsési Káposztafesztnek. A munkájuk során keletkezett nyereségből és a savanyítással foglalkozó családok adományaiból 6 esztendő alatt több mint 5 millió Ft gyűlt össze a „Vecsési Tájházért Alapítvány” számláján. Az alapítvány Kuratóriuma megállapodást kötött Vecsés Város Önkormányzatával. Ezután került sor a felújításra, a már összegyűjtött tárgyak restaurálására. A települési önkormányzat és a nemzetiségi önkormányzat támogatásával 2011-ben került sor az ünnepélyes megnyitásra.

Még a fesztiválokról nem esett szó, jó volna erről is hallani.

A Káposztafesztről annyit, hogy az egyesület évek óta Vecsés múltjának különböző szeleteiből készít kiállítást. Kezdtük a vecsési fúvószene történetével, bemutattunk szép családi fotókat a 20. század első feléből. Megidéztük a régi szép házakat és azokat amelyek túlélték a „modernizációt”. Megcsodálhattuk a régi iskolai csoportképeket. Volt kiállítás a vecsési szőlőművelés történetéből. Tavaly pedig a vecsési kerítések, kapuk fotóit mutattuk be.

Kapcsolatba léptünk németországi településekkel, ahol szintén rendeznek káposztafesztet. Voltak vecsésiek Echterdingen-ben, Rasfeld-en. Volt meghívás Németország legnagyobb káposztatermő vidékére, Dithmarschen-be is, ez a legtávolabbi pont, erre még nem volt vállalkozó.

Van kapcsolatunk az SWR3 televízióval. Forgató csoportjuk járt nálunk, találkoztunk velük az Echterdingenben tartott „Filderkrautfest”-en is. Akik német televíziót néznek többször is találkozhattak a Vecsésen forgatott felvételekkel.

Esztendők óta kap meghívást a Kulturverein a Forchheimer-Dorffestre. Az egyesület és baráti köre nagy lelkesedéssel készül az útra. A Verein sátra a leglátogatottabbak közé tartozik.

Hogyan zajlott a bejegyzés 20. évfordulóját ünneplő rendezvény?

Szlahó Csaba polgármester köszöntötte az egyesületet és méltatta az eddigi munkáját. Ritter Imre a Pest Megyei Német Önkormányzat elnöke ünnepi beszédében szólt az egyesületek szerepéről. Elismerését fejezte ki, gratulált az eddig elért eredményekhez. Hozott egy szép csokor rózsát, és arra kért adjam át az egyesület hölgytagjainak. Az összejövetelen szerepelt a Grassalkovich Iskola 2.b osztálya, szerepelt és nagy sikert aratott. Örömmel hallgattuk a Wetschescher Nachtigallen szép népdalait és a kedves köszöntő éneküket. A Német Nemzetiségi Önkormányzat pedig egy nagyszerű tortával lepett meg bennünket. Köszönjük a tortát a Karamell Cukrászdának, mindenkinek ízlett, nagyszerű volt.

További terveik is vannak? Hallhatnánk erről is?

20 év van mögöttünk, és ha Isten is úgy akarja, sok van még előttünk. Most 38-an vagyunk. Két Németországi tagunk is van. Wirth Antal, aki ma is vecsésinek vallja magát és Frau Eisabeth Stecher, aki mindig szívesen látogat hozzánk a partnertelepülésről. Önzetlen segítsége nélkül a Kulturverein rheinstetteni részvétele már alig elképzelhető.

Reméljük, hogy a fiatalok közül lesznek újabb tagjaink, mert a jövő nélkülük elképzelhetetlen. A terveinkhez ők is kellenek, jó volna megismerni egy következő generáció elképzeléseit, igényeit. Velük együtt, a folytonosságra törekedve munkálkodni.

Horváth Ferenc

 

Az egyesület 2013. évi beszámolója

Az egyesület 2014. évi beszámolója

Az egyesület 2015. évi beszámolója

Az egyesület 2016. évi beszámolója

 

 

2007. január 13-án Frühwirth Mihály úr, a Kulturverein-Vecsés elnöke is átvehette az „Ehrennadel in Gold für das Ungarndeutschtum” nevű kitüntetést a Magyarországi Német Önkormányzatok napja alkalmából rendezett gálán a Kongresszusi Központban.

Gratulálunk!


Galéria

 

   
Káposztafeszt Tojásfutás  Strudlessen
     
Regionális Gála 2008 Régi Vecsés Régi Képek

 

Magyar Deutsch

 

h k s c p s v
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 
 
 
 

Hírek

A 25 éves testvérvárosi partnerkapcsolat megünneplése Rheinstettenben

2018. november 9-12. között 25 fős vecsési delegációval látogattunk el Rheinstettenbe, a Szent Márton Egyházközség novemberi szent Márton napi ünnepségére.

Gyűjtés indult a Szent Kereszt templom belső felújítására

Templomunk, a Szent Kereszt Felmagasztalása templom 1962-re épült fel a Jókai utcában. Sok vecsési család vállalt áldozatos munkát, adott adományt ahhoz, hogy elkészüljön.
Mára megint összegyűltek a tennivalók. A templomunk átfogó belső felújításra szorul, hiszen festés közel 30 éve volt utoljára. Ismét a vecsési családokhoz fordulunk segítségért. Szeretnénk az elektromos hálózatot felújítani, a falak festésre szorulnak és a padlózatot is meg kellene újítani.

Megemlékezés a kitelepítés 72. évfordulójáról

2018. május 12-én, szombaton a Szent Kereszt templom esti miséjén emlékeztünk meg azokról a vecsési családokról, akiket 1946 májusában igazságtalanul megfosztottak otthonuktól és Németországba kitelepítettek.